Kollégám figyelmeztetett, hogy rafinált, túlélő típusúak a helyi lakosok, és feledtébb szeretik az alkoholt. Ezért amit hallani a médiában, hogy nagy a munkanélküliség, hogy szegények az emberek, hogy a semmiből próbálnak megélni, annak minden negatív oldalát személyesen is láthattam.

De nem is ez a lényeg, nem erről szeretnék beszélni. Itt olyan mennyiségű hal van a vízben, amit nehéz elképzelni. Amíg ott horgásztunk, több rekordlistás halat fogtak ki a vizet jól ismerő helyi pecások. Egy nappal érkezésünk előtt fogtak egy 92 kg-os harcsát, de én is láttam egy 31 kg-os amúrt, és több "kisebb", 7-15 kg-osat is, harcsából szintén láttam egy kb. 10 kg-osat, és szemem láttára mértek egy 36 kg-osat is, szóval nem akármi víz ez.

Nekünk nem volt szerencsénk, sem pontyot, sem amúrt, sem harcsát fogni, pláne nem ilyen nagyokat.

Bár kollégámmal próbálkoztunk pontyot, amúrt fogni, több mint 60 kg savanyított, kefíres kukoricát szórtunk be, de csak pár dévér keszeget tudtunk horogra csalni. Viszont azok a pár órák, amíg pergetéssel foglalkoztam, rengeteg 30-35centis kiscsukát eredményeztek. Pár képet csináltam csukákról, de minden partközeli akadó, minden kő, minden ág, minden egyenetlenség mögött egy csuka lapul. 

Első fogások mind egy 8 cm-es Relax Kopyto, vörös színű változatára estek, de miután ezek elfogytak, aggodalmam ellenére ugyanúgy fogtam a csukákat sárga és zöld színűekkel is. Majd bármilyen színű körforgókkal, házilag barkácsolt támolygókkal, de még balin reményében bevetett Rapala Flat Rap kék színű változatával is. 

Tipikusan az a helyzet volt, ami az őrület határára sodorja a pergetőhorgászt. Szinte révületben dobtam az újabb és újabb műcsalikat, és minden dobásra jutott egy fogás is. Egy óra horgászat annyira kifárasztott agyilag, hogy szabályosan összerogytam, csak kis pihenő után tudtam folytatni. Többször csak ekkor tudatosult bennem, hogy a sok fogásból egyet sem fényképeztem le.

A fogás mennyiséget úgy kell érteni, hogy óránként nagyjából 10-15 csukát akasztottam, 4 nap alatt összesen bőven száz darab fölött fogtam.

Elképesztő volt, szinte minden bedobott műcsalival lehetett csukát fogni, körforgóra, támolygóra, wobblerre, gumihalra, twiszterre, mindegy mi volt a zsinór végén, csak minél rikítóbb piros, zöld, sárga vagy arany színű legyen.

A fogásokhoz még annyit hozzáfűznék, talán lustaságból, de nem használtam sem drót, sem bármilyen más harapásálló előkét. Ha a szétrágott gumikat nem számítom, mégsem vesztettem egyetlen műcsalit sem. A csukák kis mérete, és a jókor történő bevágás miatt, a műcsalik bőven kilógtak szájukból, a pergetőkapocs és a fonottzsinór biztonságban volt.

Rutinos pergetőhorgásznak vallhatom magam, nehéz lesz, de megpróbálom nem elbízni magam. Ezen a szerencsés horgász túrámon, óránként annyi halat fogtam, mint máskor egy jól sikerült horgásznapon, mindenképp kimagasló élményben volt részem.

Mindenkinek hasonló fogást kívánok.

Kovács Oszkár