Az általam jobban kedvelt Nagymaroson és Visegrádon már többször jártunk, ezért most olyan Duna-parti várost kerestem ahol nem csak egy nő is jól érezheti magát, de horgászni is érdemes. Pár szürke és fekete foltot leszámítva a város gyönyörű, és többször a Szinbád című film jutott róla eszembe. 

Nagyon szép, meleg időt fogtunk ki, ezért nem csoda, hogy két napot az akkor még jól működő Aquasziget élményfürdőben pancsolással töltöttünk, a másik két nap Esztergom és a túlparti szlovákiai Sturovo nevezetességeit (fagyizók, éttermek, Duna part, régi házak, templomok, múzeumok, stb..) néztük meg. 

Időnként, nagy titokban a vízre gondoltam, de azért egész jól éreztem magam a nyaralás láblógatós részében is. A napi sétáink alatt próbáltam minél jobban feltérképezni a partot, hol lenne érdemes próbálkozni, melyik műcsalit kellene leginkább bevetni.

Bár lehetett volna este sokáig csavarogni a városban, inkább a viszonylag korai lefekvést, és az esetleges napközbeni szundikálást választottam, hogy hajnalban elég korán tudjak indulni pergetni.

Természetesen nem véletlenül Duna-parti városban nyaraltunk, ide is vittem pecabotot, de tekintve, hogy a nappalok és az esték közös programmal teltek, csak a hajnalokat szánhattam pergetésre. 

A felszerelésem egy 2.70 cm-es, Medium Heavy, Shimano Speed Master botból, egy Cormoran Chronos Al 4000-es orsóból, és a rajta lévő 19-es fonott zsinórból állt. Nagyon nem szeretem a Speed Master körüli felhajtást, jó botnak tartom, de pont a népszerűsége, és a hozzá kapcsolódó tévhitek miatt ritkán használom. 

Igazából vannak jobban kedvelt botjaim, amik egy-egy feladatra alkalmasabbak, de most a többfunkciós használhatósága és a nagy terhelhetősége miatt esett pont erre a botra a választás.

Az orsó picit fémes járású, de három év használat alatt igazi hibáját nem találtam. Pedig könnyű és nehéz műcsalikkal, akár gyors sodrású részeken, akár állóvízen sok halat fogtam vele.

Normál esetben ilyesmiről nem írnék, de nem csak az élmények megélése, hanem megörökítése is fontos, ezért most kénytelen vagyok. Több évig használtam egy egyszerűbb digitális fényképezőgépet, de sajnos a nyár elején, egy vihar alatt rettentően megáztam, az ázástól viszont a gépem lett örökre használhatatlan, ezért kénytelen voltam lecserélni. A pótlására okosan a horgászatra jobban megfelelő vízálló modelt vettem. Botor módon azt gondoltam, hogy tudok bánni a fényképező gépekkel, de sajnos a gyártó ezen gépe csúnyán rám cáfolt. Több tucat képet rontottam el a gép hibájából, de ez csak utólag derült ki, és ezek egy része nagyon hiányzik. 

Dunán többfelé horgásztam már, de a pecára szánt kevés idő miatt próbáltam jól felkészülni. Térképeket böngésztem, helyi sporikkal beszélgettem, ezek alapján szerettem volna az iker kőgátakat meghorgászni, de ottlétemkor vízalatt álltak, ráadásul gyalog nagyon messze voltak.

Két helyet találtam, az egyik, ahol mindig kezdtem a pergetést, a szállásunkhoz viszonylag közeli Sánc utca aljánál volt, ez fák közötti kisebb-nagyobb partrészletek horgászatáról, a vízig érő-lógó ágak alatt vadászó balinok kicselezésére apró körforgókat és wobblereket dobáltam. Itt fogtam egy gyönyörű 25centis Jászkeszeget, aminek a fotója annyira szellemképes lett, hogy nem tudom csatolni. A  műcsali amivel becsaptam, egy 7grammos Abu Active Spinner, nem tipikus folyóvízi körforgó.

A másik tetthely, a Prímás szigeten lévő szabadstrand, ez a Mária Valéria híd (Ostrihomska cesta) és a Gőzhajó utca között terül el. A mindig távolban rabló balinokra a leginkább folyóvízre kitalált Rapala Flatrap 50-60méteres leúsztatás utáni bevontatása volt a leginkább nyerő módszer. Nagyon szeretem ezt a wobblert, mert állóvízen és a leggyorsabb folyóvízen is stabilan vezethető, nem vereti szét magát, és ráadásul a balinok is nagyon szeretik.

Ennek a placcnak a felső végében egy visszaforgós öböl van, ami meglassítja a víz áramlását, itt kisebb balinok bujkáltak, közülük is fogtam párat, de itt már a mélyebben vezethető SSR7 volt a legkívánatosabb wobblerem, leginkább SD színben .

Elmondhatom, hogy minden nap szerencsés voltam, hol itt-hol ott, de egy-két balint mindig sikerült becsapni, a körforgós jászon kívül még egy gumira érkezett méreten aluli süllőt is foghattam.

Maga a horgászatra szánt idő rövid volt, de szerencsére annál sűrűbb. A hajnali Dunából kipecázni egy -egy vehemensen védekező balint mindig nagy élmény. Ami talán még lényegesebb, megerősödött a párom és köztem a béke, és ezután kicsit nyugodtabban tervezhettem a további horgászatokat.

Üdv!

Kovács Oszkár