A felkészülésem kissé zavarosra sikeredett, a meteorológusok egymásnak ellentmondó jóslatai miatt készültem esőre, hidegre, melegre. Ezt a csomagom mérete szépen mutatta, és mivel az utazásomat tömegközlekedéssel oldottam meg, a hátamat mindez elég érzékenyen érintette.

Most nem akartam az esetleges szél miatt szoba fogságra ítélni magamat, ezért kénytelen voltam a pergetésen és a spiccbotos pecán kívül, fenekezésre is készülni. Sajnos tényleg erős szél fogadott a parton, de már nagyon akartam pecázni, ezért kiültem fenekezni. Cirka öt óra alatt 9 db dévérkeszeget és 2 db bodorkát fogtam, tehát inkább szórakoztató volt, mint unaloműző. Mivel a sült keszeg nagy kedvencem, ezért természetesen ezek a halak mind konyhára kerültek.

Halpucolás után, a szürkület közeledtével, ahogy csendesedni kezdett a szél, már indultam is vissza a partra, de már pergetni. Sajnos hiába váltogattam a műcsalikat, még kapást sem tudtam kicsikarni, a közben teljes sötétségre váltó első napból. Mivel nem akartam a kezdőnapon, egy hosszúra nyúló, és talán felesleges, éjszakai pergetéssel terhelni magamat, inkább az alvást választottam.

Hajnal 4-re állítottam a vekkert, de az utazás és a viszonylag késői fekvés miatt, csak 5 után eszméltem fel. Még álmosan, de a késői kelés miatt, szinte rohanva igyekeztem a partra. Szerencsére a többi horgász is elaludhatott, ezután bár bűntudattal, de kissé megnyugodva kezdhettem a pergetést. Viszont hiába próbáltam, továbbra sem találtam a halak ízlését. Már jó kilóméternyi partot végigdobáltam mire egy utánfordulást láttam. Több műcsali után egy 7centis süllyedő Salmo Slider hozta meg a sikert. Örömmel fényképeztem a 48centis csukát, majd a nézőközönség felháborodása ellenére gyorsan visszaengedtem.

Ekkor már közeledett a déli harangozás, mivel a reggeli is kimaradt, már a fogás élményével gazdagodva elhagytam a partot. Ebéd után, a meleg és szélcsendes idő miatt inkább egy pár órás spiccbotozást választottam, hogy kipihenten és időben tudjak az esti pergetésre készülni.

Napnyugta előtt egy órával már kerestem a szórványosan rabolgató balinok kegyeit, de a sok műcsaliváltás ellenére minden eredmény nélkül. A kapástalanság mindig elkedvetlenít, 21 óra környékén már a befejezéssel kezdtem foglalkozni, mikor egy kis süllőt akasztottam a parti kövezés szélénél. A fogára való műcsali egy OG színű 8centis Xrap wobbler volt, ezen nagyon meglepődtem, hiszen maga a süllő, talán csak kétszer volt hosszabb mint a wobi. Ekkora önbizalom csukáknál nem ritka, de süllőtől még nem tapasztaltam.

Harmadnap még szinte sötét volt, mikor már a vízparton álltam. Mindig megnyugtatnak a hűvös hajnalok, az ébredező természet. Viszont a sima víztükröt időnként megtörő rablások ráébresztettek jövetelem céljára. Pár gumihal és wobbler után a tegnapi Xrap került elő, de a sötét víz miatt, inkább élénkebb CLN színű változattal kezdtem. Mivel ez nem vált be, átcseréltem a sokszor bizonyított OG-re. Lehet, hogy a természeteshez jobban hasonló szín miatt, de már a második dobásra egy 28centis csuka kívánta meg.

Miközben próbáltam csendben magamhoz húzni, egy óvatlan pillanatban megbillentem, ettől a csuka kitört oldalra és berohant ritkás sás és hínár közé. Mire onnan kiszabadítottam, rendesen szétziláltuk a tartást, mindenfelé a fonotzsinór által megtépett növény darabkák úsztak. Mérés és fényképezés után ez a hal is visszakapta a szabadságát. A ramazúri miatt kénytelen voltam helyet változtatni. Nem akartam messzire menni ezért egy közeli kikötőre esett a választásom. Itt újra csali cserével kezdtem, bár teljesen feleslegesen.

Végül egy Savagear 6.9centis Prey (az Xrap- hoz nagyon hasonló) zöld hátú, ezüst oldalú wobbler került a kapocsra. Aprócska a különbség, de ennek az első bevetésére mindjárt egy 45centis csuka vágott rá. A sűrűn levert cövekek miatt, nagyon szigorúan kellett vele bánnom, emiatt viszont többször is kiugrott a vízből.

Mindig élveztem a szaltózó csuka látványát, ha a nagy ugrálásban mégis lemarad, azt csak a vékony akadásnak tudom be, nincs tragédia. De ezt a krokit, sikeresen kézbe tudtam venni, majd lefotózni. Ezután viszont újabb szünet következett, bár nagy területű a kikötő, mégsem találtam érdeklődőt, ezért visszatértem az előző, parti helyemre. A séta alatt kicsit megnyugodtam, de az első dobással vártam még, előbb figyeltem a vizet. Mivel a kishalakat valami újra zargatta, gondoltam dobok párat levezetésképp. Egy nádnyiladéknál volt a legnagyobb zűrzavar, ide próbáltam a lehető legközelebb vontatni a kis Prey-t.

Talán a harmadik dobás után tudtam a torzsákhoz elég közel, jó sebességgel vontatni, mikor egy agresszív rávágást kaptam. Később kiderült, hogy egy 15centis sügér próbált a horgomtól megszabadulni, persze sikertelenül. Viszont a nem rá méretezett felszerelésen alig éreztem a küzdelmet.

Ekkor még reggel 7körül járt az idő, a nap már rég felkelt, de még mindig nem volt meleg. A fogásokkal elégedett lehettem, de a korai időpont miatt folytattam a horgászatot. Maradtam a sikeres műcsalinál, inkább a horgászott partszakaszt bővítettem, váltogattam a dobás távot, a vontatási sebességet, és az irányokat. Nem sokáig kísérletezhettem, hiszen egyszercsak felrobbant a vízfelszin. Tisztán láttam ahogy a lábamtól alig 3méterre, a fenék növényzete közül elrúgja magát egy nagy csuka, és a műcsalimat elkapja. A botom azonnal karikába hajlott a rántástól, kissé ledermedve néztem ahogy nyitott szájjal rázza a fejét, és nem is csodálkoztam, hogy a kis farhorog kiakadt a fogai közül. Gyorsan megnéztem a wobblert, hogy nincs semmi baja, majd újra ugyanoda dobtam ahonnan az előbb indítottam a bevontatást. Csak a második kísérletre támadott újra a csuka. Most szerencsése mindkét horog keményen akadt, így sokkal nagyobb esélyem lett kézbe venni a halat. Méretéhez képest nagyon rövid fárasztás után megadta magát. Egy kézzel könnyedén kiemeltem, viszont a wobblert már csak fogó segítségével tudtam kiszabadítani.

Gyors fotó után ezt a halat is visszaengedtem, csak ezután láttam, hogy újra közönségem lett, egy kishalas hálóval ügyködő hölgy személyében. Az eddigi éretlenkedőkkel ellentétben, neki szívesen elmagyaráztam a visszaengedés miértjét.

Annak ellenére, hogy főleg balinokra és süllőkre számítva állítottam össze a mostani műcsali készletemet, csukákra is elég fogósnak bizonyult. Összegezve csodálatos napokat töltöttem kedvenc tavam partján, és nagyon örültem, hogy nem kellett csalódnom a halaiban.

Hasonló fogásokat kívánok és mindenkinek görbüljön!

 Üdv!

Kovács Oszkár